20190217

, ,

Ruhapakolás (1940)

Soha senkinek szenvedést nem okoztam, senkitől semmit el nem vettem – mondta Szeleczky Zita. De csak évtizedekkel 1945 tavasza után. Akkor menekült, és jól tette. Új rendszer kellett hozzá, hogy ismét elismerjék minden idők egyik legnagyobb sztárját. 
–––––––

A nemzet kishúga. A méltóságos kisasszony. A katonák csicsergő hangú kedvence. Sikerek a Nemzetiben, az operettben, filmvásznon. 26 filmfőszerep hét év alatt. Vendégszereplések Olaszországban. Több mint 400 rajongói klub. Lakás a Serleg utcában, telek a Sas-hegyen.

Szeleczky Zita utolsó – még 1943 végén készült – filmjét, a Nászindulót 1944. december 10-én mutatták be a mozik. Ezen a napon lépett fel utoljára a Nemzetiben is, egy Gárdonyi-darabban. Két nap múlva csomagolt, elhagyta Budapestet. Kőszegszerdahelyre utazott anyjához és testvéreihez, ott várták a német ellentámadást. Ellentámadás már nem volt. Az utolsó pillanatban, 1945 márciusában lépte át a határt. Nem volt kedve megvárni az oroszokat. És azt sem, ami utánuk következik. (idézet)

A képen: Szeleczky Zita ruhapakolás közben. 

Fotó : Bojár Sándor


Share:

0 megjegyzés: