20181126

, ,

Nyilasi Tibor (1985)

Képzeljük csak magunk elé azt a bizarr jelenetsort, ami lezajlott 1986. május 1-jén. Helyszín a budapesti Erzsébet Szálló, amely előtt az ország legjobb futballistái gyülekeznek. A magyar válogatott keret, amely indul Ausztriába, a lienzi magaslati edzőtáborba, majd a hónap végén tovább, Mexikóba, a május 31-én kezdődő világbajnokságra. Ott vannak mind, akiktől csodát, esetleg érmet, netán aranyérmet vár az egész ország, hiszen legyőztük Hollandiát, legyőztük Brazíliát, senki sem állhat utunkba. Détári Lajos. Esterházy Márton. Garaba Imre. A Disztl testvérek. Dajka László. Sorolhatnánk tovább. Szállnak fel a buszra, sorban egymás után.

Egyvalaki azonban csak integet nekik. Búcsúzik. Ő nem megy, ő nem mehet, neki maradnia kell. Egyszerűen le kellett szállnia a buszról. Az egyik, ha nem a legnagyobb sztár, a nagy közönség­kedvenc, Nyilasi Tibor. A csapatkapitány. Akkor és ott döntött Mezey György szövetségi kapitány: a népszerű Nyíl nem megy sem az edzőtáborba, sem a vb-re. Hideg zuhany, senki sem érti, mi történt pontosan. Ma sem értjük igazán. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha megy ő is. Akik elmentek, azt kívánták utólag: bár ne lettek volna ott! Nyilasi Tibor viszont szeretett volna. De nem mehetett. Miért?

A történet odáig egyértelmű, hogy az akkor az Austria Wienben légióskodó, korábbi Fradi-ikon Nyilasinak 1985 őszétől folyamatosan problémái voltak a hátával, és a különböző, sikertelen kezelések után ’86 tavaszán döntöttek úgy az orvosok, hogy műteni kell. Március 21-én Magyarországon került sor a porckorongsérvműtétre, és akkor megindult a hajsza az idővel. Egy héttel az operáció után hagyta el a kórházat a futballista, újabb egy hétig csak feküdni tudott és járni, ülni nem, majd elment Bécsbe, elköszönt osztrák csapattársaitól, és minden erejét a felépülésre fordította, készült a világbajnoki szereplésre.....(idézet)

Fotó: Bob Thomas



Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon
Share:

0 megjegyzés: