Searching...

Jó estét nyár, jó estét szerelem (1972)

Fejes Endre novellájának nagysikerű tévéfilm-változata egy hatvanas évek elején megtörtént esetet dolgoz fel. Egy pszichopata munkásfiú megfeszített energiával összekuporgatott pénzén néhány napra személyiséget cserél. Görög diplomatának adja ki magát, luxusvacsorákat fizet, elegáns nőknek udvarol, az eljegyzés elől persze mindig eltűnik. A gyönyörű Karácsony Zsuzsába azonban beleszeret és nem tudja időben otthagyni.

Szöllősi György csepeli munkás egy fiatal lányt ölt meg 45 évvel ezelőtt. Görög diplomatának adta ki magát, amikor elcsábította. Ugye ismerős a történet? Jó estét nyár, jó estét szerelem!

Egy siófoki villából magas, karcsú lány lép ki. Nem a mindenki által viselt konfekcióruhát hordja. Álomszerűen libben és gőgösen átnéz az alacsony, jelentéktelen külsejű bámész fiún. Ő mégis utánaered A bazárnál beéri. Szórakozottan nézegeti a külföldi lapokat.

- Ez van hány forint? Kérem nekem számolni…

A lány arca megváltozik. És nem ő az első, de talán a legvonzóbb azok közül a lányok közül, akik 1962-ben meglátták a „lehetőséget” a fiatal diplomatában.

- Maga görög? – finoman elmosolyodik. Olyan görögös feje van.- Ja! Homérosz! És téged hívnak hogy?- Zsuzsanna.

Így kezdődik a film, a Jó estét nyár, jó estét szerelem! De hogy is történt a valóságban a szocializmus Magyarországán?

Zsuzsannát a valóságban Ildikónak hívták, Homéroszt pedig Györgynek. Siófokon ismerkedtek meg, miután a fiút munkahelye, a Csepeli Csőgyár ide küldte pihenni. Ildikó megcsonkított holttestét másfél hónap múlva találták meg a Szabadság-hegyen. Györgyöt fél év múlva különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálra ítélte a Magyar Népköztársaság Bírósága. Az egyik legnagyobb teremben tárgyalták az ügyet a Markó utcában, nyilvánosan. Rengetegen voltak, a karzatról is lógtak az emberek, mert látni akarták a vérszomjas gyilkost - emlékszik vissza Nádas Péter író, aki akkor újságíró gyakornokként ült be a tárgyalásra:

„Ordítottak, ki kellett üríttetni a termet, és akkor a bíró – akkor tanácselnöknek hívták – fenyegetőzött, hogy kiürítteti a termet, ha nem hallgatnak el, és akkor egy időre elhallgattak. Ez egy ilyen vérszomjas közönség volt, minden városnak vannak ilyen lakói, akik szeretik az eseményeket, a tömegkatasztrófákat, a baleseteket, akkor feltétlenül ott vannak, és megállnak és elveszik a helyet, hogy a rendőrök ne férjenek oda, se a mentősök, ez a bámész közönség volt, és ezek nagy számban voltak ott.”

A Jó estét nyár, jó estét szerelem! című filmet rendező Szőnyi G. Sándor azt mondja, Fejes Endrét kérték meg, hogy írjon a bűnügyből egy regényt és egy forgatókönyvet:

„Az íróasztalán ott hevert egy évig, nagyon utálta, mert tele volt randa fotóval, elvágott torkú nőkkel, nem szerette! Azért időnként bele-bele lapozott, aztán egyszer meghatódott attól, hogy talált egy számlát, amit a hóhér kapott 10 forintról a kivégzésért.”

Ez az epizód indította meg Fejes fantáziáját. A „rém” mögött egy szerencsétlen fiú képe formálódott, aki először csak viccből, munkaidő után felveszi egyetlen sötét öltönyét, és tört magyarsággal diplomatának adja ki magát. Marton László rendező, aki a regény színváltozatát rendezte a Vígszínházban, a dolgok fonákját látta a történetben:

„Abban az országban, ugye a hivatalos elnevezése az volt, hogy ebben az országban népi demokrácia van, és munkáshatalom van, akkor ebben az országban a munkás nem érzi magát otthon. Észreveszi, hogy akkor kezelik embernek, hogyha külföldi diplomatának adja ki magát, ez abban az időben egy nagyon-nagyon merész, és erőteljes állítás volt, és nagyon kevesen merték volna ezt megtenni, de Fejes ilyen bátor volt.”

És innentől kezdve keveredik a valóság és a fikció. Szöllősi György halálraítélt és a sötétruhás fiú története. Becsapott lányok és a szüleik, akik mindannyian egy jobb életben reménykedtek. De vajon milyen álmokat kergettek ezek a fiatalok? Mondjuk egy csinosnak tartott postás lány, aki reggel 8-tól délután 5-ig egy üvegablak mögött leveleket szortíroz. A lányoknak ez a fiú maga volt a mese. Pontosabban egy mesés jövő lehetősége.

Magyarországon akkoriban nem nagyon forogtak külföldiek, pláne diplomaták. Az 50-es 60-as évek fordulóján a fiatalok maximum a moziban láthattak diplomatákat. Egy görög diplomata pedig legalább olyan idegenül hangzott, mint az Akropolisz.

„A lányok se nagyon tudták, hogy milyen egy görög diplomata, egy görög - mondja Szőnyi G. Sándor rendező -, mert hát még egy angol vagy amerikai, de egy görög!? Milyen? Elhitték.”

Viktor, ahogy a könyvben nevezték Szöllősi Györgyöt, házasságot ígért a hiszékeny lányoknak, de az egyik lány gyanút fogott. Lebuktatja a fiút, és szakít vele. Aztán a gyárban is megtudják, hogy miféle játékot űz a kolléga. Onnantól kezdve gúnyos pillantások kereszttűzében kell dolgoznia, de azt is nehezen viseli, hogy egy nála 15 évvel idősebb nő űzött csúfot vele. Sósavat vásárol, és egy üveg Cinzanóba tölt belőle, amelyet – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – futárral küld el neki ajándékba.

De jött a következő lány. Viktor vesztére szerelmes lett bele, de itt is elbukott. A lány rá sem nézett volna, ha nem külföldi, ha nem látja meg benne a kitörés lehetőségét – ezt vágta a fejéhez. Viktor félt a lebukástól, és a szenvedett a megalázottságtól. Borotvával végzett a lánnyal. A jegyzőkönyv szerint a gyilkosság napján „július 12-én három borotva közül választotta ki az általa legalkalmasabbnak tartott borotvát.” Még a nyugtát is megtalálták a rendőrök. Szöllősi György arra is hajlandó volt, hogy egy rendőrnőn megmutassa, hogyan ölte meg Ildikót. Le is fényképezték. A rendőröknek azt mondta, hogy a lány megtudta, hogy nem diplomata, kiborult, és nem engedte, hogy hozzáérjen. A bíró az ezek után felmerülő szexuális jellegű kérdések részletezésekor zárt tárgyalást rendelt el.

Nádas Péter rettenetesnek látta a tárgyalás közönségét:

„Amikor olyan részhez értünk valamelyik szakértő vallomásában, hogy hogyan gombolta ki a sliccét, vagy nem gombolta ki, vagy mit csinált a péniszével, akkor elrendelte a tanácselnök a szünetet, és akkor a közönség magán kívül volt, mert nem jutott hozzá egy olyan információhoz, amire egyébként a legkíváncsibb lett volna. Valamitől elzárták, és akkor lehetett érezni, hogy az emberi érdeklődésnek van egy olyan rétege, amely nagyon vérgőzös.”

És azt is lehetett érezni, hogy ezt a fiút halálra ítéli a Magyar Népköztársaság Bírósága. A közhangulat alapján is valahogy ez volt a levegőben. Fejes Endre forgatókönyve nem véletlenül borzolta fel aztán a kedélyeket. Szöllősi György kegyelmi kérvényét elutasította a bíróság. Az indok: „a Btk.-ban tükröződő szocialista jogszemlélet feltételezi az emberek megjavíthatóságát, és a halálbüntetést a kivételesen alkalmazható büntetésnek tekinti. A vádlott megjavítására azonban már nincs remény. A bakó és segédei 6 óra 01 perckor Szöllősi Györgyön a halálos ítélet végrehajtását megkezdték, és befejezését a tanács elnökének jelentették.”

A képen:Halász Judit és Harsányi Gábor.




Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon

0 megjegyzés:

 
Back to top!