Searching...

Grand Prix (1936)

Az autót a németek találták fel, a tömeggyártást az amerikaiak, a versenyt a franciák, ám az első Grand Prix-t magyar nyerte, a győztes Szisz Ferencnek száz év alatt sem akadt utóda, pedig a műfaj népszerűsége itthon is töretlen.

Rajtja már akkor is izgalmas volt, amikor még ötletként sem szerepelt a Hungaroring. Lekevert adásnak köszönheti magyarországi karrierjét a Forma–1, bár az 1976-os év nemcsak erről nevezetes. Abban a szezonban csatázott James Hunt és szenvedett súlyos balesetet vetélytársa, Niki Lauda. A televíziós kommentátor Dávid Sándor akkor közvetített először Forma–1-es futamot.
Az Osztrák Nagydíj elhúzódása miatt azonban kifutottak az adásidőbőla szerkesztői lekapcsolás miatt a magyar nézők nem tudhatták meg, hogy John Watson állhatott a dobogó tetejére. A lekeverés miatti felháborodás mutatta meg először, hogy mekkora az érdeklődés nálunk az autósport iránt.
Pedig voltak már versenyek a múlt század elején Magyarországon és ami még emlékezetesebb, hogy a világ első Grand Prix-futamát magyar nyerte, igaz, külföldön.
Szisz Ferenc kalandos utazások után jutott Párizsba, a Renault fivérek műhelyébe. Tehetségének köszönhetően hamarosan a versenyrészleget vezette, és munkájának elismerése volt az is, hogy a Renault a 29 éves magyart nevezte a Francia Autóklub és az Illustration című lap által meghirdetett első Grand Prix versenyre.

Egy másik nagydíjon, méghozzá magyarországin kapott lehetőséget egy másik hazánkfia, Hartmann László. A harmincas években egyre népszerűbb GP-sorozaton a gyári csapatok mellett megjelentek a magánversenyzők is. Több magyar próbálkozás közül Hartmann László lett a legsikeresebb.

A képen:Hartmann László Maseratija a pesti depóban.
Európai hírű pilótánk imádta a versenyzést: hol egy három napos hó-fogságból kiszabadulva (Rügen), hol a rendőrségi fogdából kimentve (Budapest, Üllői út) kellett rajthoz állnia, de ő mindig a maximumot nyújtotta, Dél-Afrikától Svédországig, Magyarországtól Monacóig.

A magyar autósportnak nagy szüksége volt a zömök testfelépítésű, mosolygós, borzas hajú Hartmann Lászlóra – vagy ahogyan sokan becézték, "Lacikára", "Lácira", avagy "Grockra" –, hiszen az akkori nemzetközi mezőnyben olyan ászok szerepeltek, mint Borzacchini, Stuck, Nuvolari, Rosemeyer, vagy Caracciola. Sikeres versenyzők szempontjából Magyarország meglehetősen hátul kullogott, ugyanis a húszas évek nagymenői, Balázs, Dr. Feledy, Urbach mint visszavonultak, a fiatal generáció pedig a rutinhiánnyal és az elöregedő gépekkel egyaránt küszködött. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az arisztokraták – akiknek egy része, különösen báró Zichy Tivadar, remek pilóta volt –, akik Bugatti és Steyr gépkocsikat vásároltak versenyzés céljára, felhagytak "úri passziójukkal". Ehhez társult még 1929-1932 között a nagy gazdasági világválság, valamint az akkori autósportszakág vezetésének tehetetlensége.




Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon

0 megjegyzés:

 
Back to top!