Searching...

Sziget a szárazföldön (1969)

A filmekben olykor összekeveredhet egymással valóság és képzelet, realitás és fantázia, tény és ábránd, natúra és libegés. Ébren vagyok vagy látomás elevenedik meg előttem, azt álmodom, hogy kizökkent az idő, igazi-e a köd avagy fiktív, mely beborítja a képsorokat?
    
A kérdés eldöntése fontos, ha  Buñuel, Fellini, Tarkovszkij és még jónéhány művész alkotását nézzük, hiszen a játékos kompozíció nem csupán stílusszínező mozzanat, virtuóz megoldás, hangulatos betét lehet, hanem a varázslat, a mondanivaló, a gondolat fontos összetevő eleme. A dimenziók effajta sajátos keveredésére a magyar kinematográfiában szintén akad példa. Elek Judit Mándy-parafrázisa, a Sziget a szárazföldön – melynek meséjében, ha ugyan egyáltalán jó a szó, nincs kaland és fordulat, csupán hétköznapi hangulatok sora - vegyíti az „ez van”, illetve „mi lenne, ha…” síkjait, a józan számvetés és a kusza fantáziálás terrénumát. Az elsőfilmes rendezőnő a kulcsjelenetben egymásba úsztatja a különféle élményeket, a létezés diszkrét báját és a nyugtalanító képzelődéseket. Molnár Gál Péter így fogalmazta meg ennek a „kettős látásnak” a lényegét: „…álomszerűen gomolyognak elő az alakok és nem lehet egészen pontosan tudni, hogy egy szorongó idős asszony álmodja őket vagy a valóság álomszerű rettenetei közé tartoznak.” Az epizód margójára szeretnénk odaírni: a talányosság rendszerint nem szokott ártani a filmnek, ha vázuk szilárd és a vizualitás nem öncélú. Kész receptnél, szájbarágó megoldásoknál sokkal többet ér csöppnyi titokzatosság…

 A szituáció amúgy a „semmi különös” kategóriájába tartozik. Egy magányos öreg néni lakáscserére szánja el magát. Az ő kis életében nincsenek nagy események, ez a terv szinte kivirágoztatja. Különféle emberekkel találkozik, mert nem szeretné elkapkodni a dolgot. Meditál. Spekulál. Mérlegeli a lehetőségeket. Érdeklődőket és kíváncsiakat fogad két szobájában. Miután sikerül nyélbe ütnie az optimálisnak hitt ingatlanváltást, kiderül: visszakívánkoznék régi, megszokott környezetébe.
A leírások mándysak. Az enteriőrökben és tárgyakban az író kedvelt világának rekvizitumaira ismerünk. Az idős asszony személyes gondja közüggyé válik a finom szimbolikájú epizódokban. A forgatag vízió-szerű  ábrázolása (operatőr: Ragályi Elemér)különösen szuggesztív. A tabló zsúfolt, mégis intim melegséget áraszt magából. A szürkeségben sokféle szín villan fel, az epizódfigurák arcai beszédesek, tekintetük mintha kifejezné sorsukat is. A mögöttes tartalom mindig lényeges a filmes tömörséggel és lényeglátó erővel fogalmazó – azaz „mintát” kínáló – író számára. Elek Judit hagyta, hogy inspirálója vezesse.
Kiss Manyi visszafogott tónusban érzékelteti hősnője belső feszültségét. „Tartása” van, bár egyes bírálók szerint alakítását a részvét és a gúny közötti egyensúlyozás jellemzi. A kamaradrámát népes színészi asszisztencia hangsúlyos pillanatai gazdagítják: említést érdemel Margitai Ági, Pásztor Erzsi, Soós Edit, Dégi István, Schubert Éva, Sivó Mária markáns jelenléte.
Szerző: Veress József 

A képen:Kiss Manyi 




Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon

0 megjegyzés:

 
Back to top!