Searching...

SZÚR (1973)

Ez a kép 1973-ban készült, és nem a mérkőzés látható rajta. Viszont ott van a háttérben a zsúfolt lelátó, bizonyítva, hogy a lakosság a kabarét és a cirkuszi, elnézést, a labdarúgó játékokat nagyon komolyan vette. Még pénzt is adtak a jegyért, nem is keveset. (Ez volt egyébként az 1920-ban kezdődött SZÚR-korszak legsikeresebb szakasza. Interentes források szerint 1984-ben játszottak utoljára a csapatok ilyen népes közönség előtt.) Kérdés persze, hogy mi volt a fontosabb: a zenés móka vagy a mérkőzés? Azt hiszem, hogy az egész szerves egységet alkotott.

A közönség és a sztárok találkozása sajátos bensőségesség-érzést adott a fizető nézőknek, még akkor is, ha a lelátó roppant távolságban volt a játéktértől. Seres Attila kollégám, a külpolitikai rovat korábbi vezetője, aki majd harminc éve játszik az újságíró csapatban, úgy emlékezik, hogy a publikum inkább a színészeknek, énekeseknek drukkolt. A meccsek - mondja - a bevezető néhány perc után, komolyra váltottak. Ekkor cserélték le a kezdő játékosokat, akiket országosan is ismertek, mint például Pálffy Józsefet, a Magyarország akkori főszerkesztőjét és más tévés arcokat. Persze ezután se úgy ment minden, mint a tétmeccseken. Seres egy keményebb akciójánál például Juhász Jácint szólt oda: Légy észnél öreg, mit keménykedsz! Seres azt mondja: ő egészen addig azt hitte, ez igazi foci lesz. Igaz, a félidők is harminc percesek voltak.

Bánhalmi János képén két színész áll. Major Tamás és Psota Irén. Ők Lujza és Jenő, a kor Hacsek és Sajója. A lapok és a rádió híreit faló, majd félreértő asszony és az okos férj, aki helyre teszi a dolgot. Rettentő népszerű műsorszám volt: a hülye és a bennfentesen ellenszenves kettőse persze maradandó. De van más is, ami nem változik. Az újságírók és a színészek is fociznak, még a XXI. században is. (idézet)
Szerző:Miklós Gábor

Fotó:Bánhalmi János / Népszabadság



Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon

0 megjegyzés:

 
Back to top!