Searching...

Bukovi Márton (1966)

Bukovi Márton, (Budapest, 1903. december 10. – Budapest, 1985. február 11.) 11-szeres válogatott labdarúgó, középfedezet.

"A futball ad is és ugyanennyit elvesz..."
– Bukovi Márton örökbecsű mondása

Akik látták, büszkék rá. Akik ismerték, tanultak tőle. Akik hallottak róla, tisztelik. Tiszteljük mi is Bukovi Márton futballistát és edzőt, kinek emlékére egyedülálló módon sírját kőből faragott stadionnal mintázták meg. A sírfelirata: „A magyar labdarúgás örökké fénylő csillaga.”
Bukovi Márton játékosként is nagy volt. Kevesen tudják, hogy az Ékszerészek II. osztályú csapatában játszott. Olaszországból jött haza 1926-ban, mert nálunk ekkor vezették be a profizmust, és itthon szerette volna kamatoztatni a képességeit. Elment tehát a Hungária útra, és ott próbajátékra jelentkezett. Feldmann Gyula edző még nem ismerte a fiatalembert. Fél órán át figyelte minden mozdulatát. Az ideges Bukovi nyilván nem azt nyújtotta, amit tudott, mégis elkeseredett, amikor Feldmann így szólt hozzá: - Menjen haza fiam. Meg kell még erősödnie. Egy év múlva jelentkezzék. Bukovi szó nélkül elment, de nem haza, hanem a szomszédba a Fradihoz. A zöld-fehérek edzője Tóth-Potya István volt. (aki mellesleg Feldmann sógora) Ő tárt karokkal fogadta. Egyenesen az irodába vitte, ahol azonnal szerződtették. Nem telt bele fél év, Feldmann is rájött a tévedésére. Befutott az élvonalba, s válogatott is lett. Középfedezet volt. Ez a poszt akkoriban a csapat gerincét jelentette. A védőjáték és a támadások szervezése, a csapatmunka irányítása egyaránt ebbe a feladatkörbe tartozott. Igazi hadvezérként tevékenykedett a pályán. Európa legképzettebb középfedezetei között tartották számon

A képen: Bukovi Márton(j) az Olympiacos FC edzőjeként.




Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon

0 megjegyzés:

 
Back to top!