Searching...

Sebes Gusztáv (1954)

Sport - Labdarúgók hazaérkezése

Budapest, 1954.július 7.

 A gyász hatvan éve
Sajnos már a 8. percben 2:0 volt ide. Szepesi lelkendezett, az egész ország biztos volt benne, hogy rúgunk a németeknek vagy fél tucatot. A játékosok is. Miért is ne, hiszen a csoportkörben nyolcat rúgtunk nekik. A nyolc között lekaratéztuk a balhésan is briliáns brazilokat, az elődöntőben megvertük azt az Uruguayt, amelyik azelőtt nem kapott ki világbajnokságon: az addigi négyből kettőn indult, azokat megnyerte, ráadásul jó formában is volt, a skótoknak hetet hintett.
Vajon mi van, ha Puskás egészséges, ha a walesi Mervyn Griffiths partjelző a végén nem inti be lesnek az egyenlítő gólunkat, és fordítunk?
Aztán jött az a kereken hatvan évvel ezelőtti gyászos nap Bernben. Labdarúgó-szakíró barátomnak van egy karórája, benne a lebontott Wankdorf stadion kavicsaival. Limitált kiadás, németeknek vagyont ér, mazochista magyar direkt azért hordja, hogy soha ne feledje a fájdalmat.
Általánosan elfogadott nézet, hogy az 1954-es világbajnoki cím rengeteget tett a németek önérzetének helyreállításáért, a vesztes háború utáni lelki újjáépítéséért. Arról kevesebbet szoktak írni, hogy a magyar válogatottnak egy megállóval előbb le kellett szállnia a vonatról, mert a Keleti pályaudvaron többezres tömeg követelte Sebes (Scharenpeck) Gusztáv és Puskás (Purczeld) Öcsi fejét. Akkor már három napja tartottak a zavargások, amelyekben főleg, de nem kizárólag a Fradi (akkor éppen Kinizsi) szurkolói jártak az élen.(idézet)

A képen:Sebes Gusztávot, a svájci világbajnokságról hazatérő magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát virággal köszönti 12 éves Erzsike lánya, és 10 éves Gusztáv fia – egy állomással előbb

Fotó:Bojár Sándor/Magyar Fotó 



Kép nagyitása: -egeret ráviszed a képre -jobbegérgomb -Link megnyitása új lapon

0 megjegyzés:

 
Back to top!